Én alszom (ok nem olyan mélyen, na) de alszom éjjel. És te?
Kifogások, amiket saját magunk megnyugtatására gyártunk, bizonyítandó, a hiba nem a gyerekben, nem is az anyában van:
- pisilni kell
- nem büfizett szopizás, cumisüveg után
- beteg a gyerek
- egy hatalmas szörny bújt el a szobában
- még egy puszi
- még egy ölelés
- már megint pisilni kell
- még egy puszi
- Anya, maradj itt amíg elalszom
- kapcsold fel a kis villanyt légyszi
Folytassam? Kinek hány órán keresztül tart az esti "altatás"?
Az enyém elkezdődik pontban este 8-kor, és befejeződik nagyjából 20.40-20.45 között.
Ez alatt az idő alatt letakarítjuk a fognyűvő manókat, abszolváljuk a pisi-kaka témát kornak megfelően, jön az a szörnyűűűűűűű de kihagyhatatlan Edi kedvenc Bogyó és Babóca rettenet, majd Emma immáron nagylány státuszban mesél Edinek és Csuvinak, miközben beletöltöm cumisüvegből az éjszakai municíót Csuviba, és közben ellenőrzöm és javítom az olvasást. Ezt követően eldördül az Alvás felkiáltás, és bennem már bizsereg a szabadság érzés. Simulok, érzem, hogy simulok, na még egy utolsó erőfeszítés: Edi ágyba be, ortézis lábra felcsatol, Mickey egér átölel, befordul oldalra jó éjszakát szép álmokat puszi, első ajtó behajt. Emma már az ágyban vár, puszi, jó éjszakát, szép álmokat, második ajtó behajt. Csuvi utolsó babanyak illatminta szippantás, utolsó nagyon szeretlek ölelés, hatalmas puszi, betakargatás finom bébi takaróba, jó éjszakát szép álmokat, harmadik ajtó behajt.
Már minden ráncom eltűnt, jobb, mint a legújabb Chanel csoda. Csönd van, ágyban vannak, és még egy 5-10 pecrc, és mindenhonnan szuszogás hallatszik. Ja a negyedik ugye 16. O még ilyenkor zuhanyzik, fészbukol, csacsog a barátnőivel, de iskolaidőben pontban este 10-kor még felüget hozzám egy jó éjt pusziért. Az én nagykislányom.
"A
szerető és türelmes Anyuka üzemmód este nyolc órakor kikapcsol, úgyhogy
kérlek hajtsd álomra az édes kis fejecskédet, mielőtt a mérges és
'ebből elegem van' anyukád megérkezik. Rendben, kicsim?"
Hosszú volt az út idáig, nagyon hosszú. De megígértem nemrég, tehát felfedem a titkom. Négy gyerekkel, négy személyiségében, és képességiben teljesen különböző gyermekkel vagyok megáldva.
Hittem benne, hogy sikerülni fog, és rájöttem lehetek én a viág legcukibb, legmegértőbb, legaranyosabb anyukája, este úgy fognak velem szórakozni a kölkeim ÉLETKORTÓL FÜGGETLENÜL, mint az előző bejegyzésemben lefestettem (revűtáncosnő, Moulin Rouge, kánkán, rémlik?)
Ellenőrzött sírás. Mond valamit? Ez a csoda francia módszer. Nálunk bejött, és még sok millió francia családnál. Ez itt egy jól bevált, szájról szájra öröklődő hagyomány, a francia anyák zsigereikben hodozzák a titok kulcsát. De egy magyar anya kész erre?
Én 6 évvel ezelőtt még nem voltam kész erre, én is kételkedtem, nem értettem, hogy a farncia nők hogy érik el azt, amire én képtelennek érzem magam. Mi mást hallunk, nekünk mást "tanítanak", mást kódoltak belénk. Baba sír, rohansz, fel kell venni, hiszen a szükségletei, meg a kötődés, meg a gyomrod szoruljon az önfeláldozástól, a szúró tekintetektől: Minek ennek gyerek, ha sírni hagyja?
A francia model szerint minden baba az első 3 hónap végére képes
átaludni az éjszakát. Ha addig nem aludta át, már késő, utána már csak
ellenőrzött sírással lehet megtanítani egy csecsemőt, majd totyogót az
alvásra, és leszoktatni a rossz szokásokról, amire a szülők végső
kétségbeesésükben, és fáradtságukban maguk szoktatják rá a gyereket.
Hintáztatás, autóban, babakcsiban, magadra kötözve altatás. Minden
babának van ágya, hálózsákja vagy takarója.Tud ő abban aludni, sőt egész
éjszaka, csak meg kell rá tanítani.
A francia mentalitás szerint az anya első, legelső nagy feladata, megtanítani a gyermekét aludni. Mert ez nem könnyű feladat, sem az anyának, sem a babaának. Nekem hiába jönnek majd a kommentek, hogy pszihopata vagyok, vagy legalábbis rossz anya, rólam pereg. Én alszom, egyedül, mármint férjjel az ágyamban, nyugodtan, és imádom a gyerekeimet, ha ez eddig nem derült volna ki. Én nem fogok beállni a sorba észt osztani, hogy bezzeg a Suttogó így, meg a Ferber módszer úgy. Felőlem mindenki úgy csinálja, ahogy akarja. Nekem csak egy kérdésem van. Ha olyan marha jól megy NEKED, vajon miért tartasz még mindíg itt a bejegyzés közepénél? Miért nem lapoztál már? Azért ezt ide betűzném, még BEZZEG Vekerdy is azt mondja, van egy pont amikor már nem lehet sírás nélkül megúszni!
Tehát ahogy már említettem, első második gyerek letudva. Kezdők szerencséje az elsőnél, a másodiknál a hospitalizációnak köszönhettem, hogy a koraszülött gyerek 14 hetes korára megtanulta mi a tánc azaz "alvásrend".
Aztán jött a harmadik kölök, és a magabiztos, háromgyerekes anyák nagy arcával álltam neki Emma baba nevelésének. Nem ment, az Istennek nem ment. Bakker ez a gyerek éhes, mindíg éhes, egyfolytában éhes. Kólikás. Már vérzik a feneke az állandó kakilástól. Tejallergia. Szoptatás leáll. Teljes elbizonytalanodás. Hipoallergén tápszer.
Ok na majd tápszer. Következő nagy közhiedelem. A tápszeres babák nagyon korán átalusszák az éjszakát. Aha, gondolom ez a baromság is egy férfi, vagy egy gyermektelen nő száját hagyhatta el először. A gyerek minden 4 órában evett, éjjel és nappal.
Minden hónapban csak hergelt és hergelt a gyerekorvos a kérdésével: - Elle fait ses nuits? (Átalussza már az éjszakát?)
Az első hónapban miután túl voltunk a tejallergia megrázkódtatáson, még elnézően mosolygot, még belefért egy kis huncutság az éjszakába.
A második hónapi ellenőrzésnél már majdnem felháborodva megkérdeztem, vajon hány pici páciense aludja át az éjszakát 8 hetesen, de sajnos magától köpte a választ, hogy hát úgy nagyjából mind. Ok Emma nagy babának született, nagyobb az étvágya, de: - Quand meme. Magamban tovább hőbörögve persze felszólítottam, hová dugja a quand meme-jét. Hát persze, hogy nem alussza át az éjszakát, még kicsi, még csak 2 hónapos.
A harmadik hónapban, ha nem lettem volna hulla fáradt, Istenemre hozzávágtam volna a táskámat, amikor feldobta a kérdést. Nagyon csúnyán nézett rám amikor megtudta, hogy a gyerek nem alszik éjjel. Tipikus pasi orvos következő kérdése. - És a monsieur ehhez mit szól? Hát ki nem szarja le mit szól a monsieur ahhoz, hogy nem alszik a kölke éjszaka? Nem ő kell felhozzá etetni. Aztán jött a kegyelemdöfés: - Tehát meg mindíg nem ismeri a gyermeke ritmusát?
Kinyomtatott egy A4-est, amit ha pontosan betartok napokon belűl alszunk éjjel, egész éjjel. Ellenőrzött sírás. - Anyuka a gyereket meg kell tanítani aludni. Még mindíg magamban a gyereket és magamat védtem, kifogások ezerrel: majd ha elég érett lesz, majd ha elég nagy lesz majd ha...., de a papírt eltettem. Soha nem lehet tudni.
Aztán eljött az a pillanat amikor elővettem a papírt. Majdnem elaludtam vezetés közben, kölkökkel a hátsóülésen. Aznap este elhatároztam, márpedig édes lányom én most leteszlek aludni, és reggel 6-ig aludni fogunk, te meg én. Inkább hallgatom a rinyálásodat, mint hogy holtan húzzanak ki a kocsiból mert anyád bealszik a volán mögött.
Puszi, ölelés, jó éjszakát. 5 perc. Ez van a papíron. Ha sír, 5 perc múlva bemehetek. Ültem a lépcsőn és hallgattam ahogy ordít. Pontosan 5 perccel később bementem, kivettem a kiságyból, megpuszitam, megöleltem, megszeretgettem, visszaraktam az ágyba, még le sem raktam már ordított, de én hajthatatlan voltam. 10 perc a lépcsőn. Majd 15 perc. Majd 20 pec. Este 8-kor kezdtem, fél 10-ig bírta szuflával, aztán bealudt. És aludt reggel 6-ig.
Másnap este nagyon akartam hinni, hogy sikerül. Kicsit elkenődtem a 20 perces fázisnál (gondolom mindenki rájött, hogy 5 perccel kell emelni az adagot). Már együtt sírtunk. Ő bent a szobában, én kint a lepcsőn, de megfogadtam végigcsinálom. Második este negyed 10-ig sírt. Megint reggel 6-kor kelt.
Harmadik este újra kezdtük az "altatást". 5 perc, 10 perc, 15 perc....jeeeeeeeeeea gyerek 8.40-kor elaludt. Reggel 6-kor ébredt.
Negyedik este betettem az ágyba nagy mosoly, nagy ölelés, szeretlek puszi, pihe puha babatakaró, jó éjszakát. Becsuktam az ajtót, leültem a lépcsőre és vártam. Semmi, csönd. Jesszus, tutira nem vesz levegőt, de mielőtt őrült módjára berontottam volna a szobába férj megàllított.
- Be ne menj, tuti alszik.
- Te normàlis vagy hogy aludna? Eddig minden este úgy ordított, mintha nyúznák.
- Nem, Emma megtanult aludni. Gyere vacsizzunk és utána megnézünk egy filmet! Együtt!
Pár perccel később belopóztam, csakhogy megnyugtassam magam. Aludt...reggel 6-ig.
Legközelebb elmesélem hogyan csináltam a negyedikkel, aki már 5 hetesen átaludta az éjszakát. Könnyű volt, pofon egyszerű, hiszen ő már az első naptól "tanítva" volt :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése